Már vagy egy hónapja egy nagy csomót éreztem a mellemben. Mindemellett utólag nézve egyéb jeleket is észlelhettem volna, például este 9-kor már kidőltem, állandóan feldagadtak a lábaim, kezeim, nade én nem vagyok egy hipochonder típus, sőt... Szóval anyukám rávett, hogy menjek el egy budai egészségközpontba teljes kivizsgálásra, amúgyis ideje volt már.
Megérkeztünk a helyszínre, majd lefáradtam az alagsorba, hogy elkezdjék a vizsgálatokat. Tüdő röntgennel kezdődött, felpakolták rám a sok védőfelszerelést (a csípőre tett nehéz izé nagyon fontos terhesség esetén!), elvégezték a röntgent, majd átvezettek egy másik szobába, ahol ultrahanggal folytatódott a tortúra. Felfeküdtem az asztalra, a nőci jól megnyomorgatott mindenhol a botjával, aztán már vagy 5 perce csak a méhem körül vizsgálódott. Erre végül megszólalt, hogy a szerveim rendben vannak, igazából nincsen semmi baj, de nagyon valószínű, hogy terhes vagyok. Elakadt a lélegzetem, semmilyen reakciót nem bírtam kipréselni magamból. Tudat alatt azt hiszem izgatott voltam és halálra rémültem. Mutatta a monitoron, hogy ott egy csírazsák vagy mi a túró. Jah, és mellesleg közölte, hogy van egy cisztám is. Volt már cisztám, úgyhogy nem ijedtem meg, és mondta, hogy valószínűleg a gyerek miatt, nem kell aggódni, de menjek el a nődokihoz.
Szóltam neki, hogy amikor anyukám jön ultrahangra, ne szóljon neki, majd én szeretném megosztani vele a hírt. (A nagy fenét szeretném megosztani...) Kimentem, és kiderült, hogy ő mindeközben balhézott a munkatársakkal, mivel a vizsgálatok nagy részét nem tudták erre a napra elintézni, neki pedig elfoglalt üzletasszonyként nincs ideje akármikor befáradni. Szóval fizetés és minden nélkül elviharoztunk - szerencsémre. Szüleim elég konzervatívak, én pedig nem tudtam még, mit fogok ezzel az egésszel kezdeni. Útközben már kicsit elpityeregtem, de a napszemüvegtől nem lehetett látni. Mindenesetre, hogy bebiztosítsam magam elmondtam, hogy van egy cisztám.
Közben írtam egy sms-t nővéremnek, hogy mit mondott a doki, és hogy átmehetek-e hozzá. Így hát eldobtam anyukámat a munkahelyére, én pedig reménykedve, hogy nem vagyok én terhes (tudniillik használtunk Pharmatexet... haha), kocsikáztam a nővérem felé. Aztán eszembe jutott, hogy jé, a világon létezik terhességi teszt is! Előtte minden hónapban csináltam egyet, mert ki-kimaradtak a vérzéseim, stb. Szóval felhívtam a nővéremet, hogy hol van útközben gyógyszertár. Vettem két tesztet - a biztonság kedvéért -, majd megérkeztem tesómhoz. Nem sírtam, sőt néha még mosolyogtam is, és elmondtam, mi volt. Mondta, hogy szerinte nem biztos, hogy terhes vagyok, különben is amit majd a cisztára kapok gyógyszert, attól lehet, hogy magától elmegy. Megcsináltam a tesztet, majd megmutattam tesómnak. Hogy tudtam pont ilyen tesztet venni?! Hogy egy szívecskén mutatja meg a második csíkot?! Igen, ott volt a csík. Alig tudtam beszélni egész nap, csak arra gondoltam mi lesz, mit tegyek, mit mond majd a doki.
Az apukára nem is gondoltam, hogy egyáltalán szóba jöhet, nem is találkoztam vele aznap. Nem terveztünk gyereket, május 3-án volt egy nagy vitánk, azóta csak próbáltuk visszaállítani a kapcsolatunkat a normál szintre.
Szóval így telt az első nap, de a többi sem volt smafu...
Utolsó kommentek