Nagyon féltem, hogy mit szólnak majd a szülők ahhoz, hogy terhes vagyok. Attól is féltem, hogy majd ránk erőltetik, hogy összeházasodjunk stb. Sokkal idősebbek a szüleim, elég konzervatívak. Nem bírtam otthon elmondani, túl sebezhető terület, így hát elmentünk ebédelni az Arazba. Apám már előre félt, hogy miért akarok ennyire velük ebédelni, mondta, hogy inkább hagyjuk. De megnyugtattam, hogy nem rossz dologról lesz szó – tudtam, hogy ő örülni fog – így végül beültünk az étterembe. Nem a legjobb a kiszolgálás és az étel sem, de elmegy. Mondjuk, 10-ből 6 pontot kap a nyuszi skálán.
A leves után végre kiböktem, hogy most nem tudok Apuval télen elmenni a szokásos golftúrára, ő egyből rájött, hogy terhes vagyok, el is sírta magát, és kiáltozott örömében. Nagyon jól esett. Anyukám a szokásos „művigyorát” villantotta, szerintem nem is tudta, mit szóljon a dologhoz.
Kérdezték, hogy az apuka mit szól hozzá, mondtam, hogy örül. És persze a nagy kérdés-sorozat, hogy mikor házasodunk, hol fogunk lakni, mi lesz a sulival? Mondtam, hogy majd összeházasodunk, ha megkér, külön szeretnénk lakni, ha lehet valami kertvárosi környezetben, és fél évet halasztanom kell a suliban, ugyanis elvileg január végén szülök, amikor javában mennek a vizsgák.
Meglepően egész jól fogadták, bár mondták, hogy minél előbb el kéne intézni mind a hármat, de végülis egy egész jó kis ebéd kerekedett ki az egészből. Jó volt túlesni rajta.
Utolsó kommentek